2016.05.26. 03:05, raug
Heey! Nem, nem nyelt el a föld, és nem is haltam meg. Őszintén teljesen jó okaim voltak megnyitni egy blogot majd rögtön otthagyni a francba, de tényleg. De viccet félretéve akkor azt hittem menni fog a blogolás, de kiderült, hogy nem. :3
Mivel tényleg jó magyarázatot akarok adni, ezért az elejéről kezdem a történetet. Mindig is problémáim voltak szorongással és kisebb-nagyobb pánikrohamokkal, de idén év elején előjött még valami: tévképzetek. Meg voltam róla győződve, hogy az osztálytársaim csak azért hívnak bizonyos helyekre (pl. volt egy osztálybuli) mert meg akarnak ölni. Igen tudom, hogy ez nevetséges, de én elhittem. És a hit nagyon erős dolog tud lenni, valósággá tudja változtani a legrosszabb rémálmokat is. Igazi kis személyes poklokat létrehozva. Minden nap rettegve mentem iskolába, és kb nem mertem olyan helyre menni ahol csak egyedül lennék velük, szünetekben mindig különvonultam telefonáni stb. Egyszerűen halálfélelmem volt.
Aztán egyik nap amikor le kellett menni valami összejövetelhez egy szigetre, besokalltam, pontosabban magán az eseményen tartottam magam, de ahogy hazaértem, teljesen elhatalmasodot felettem a pánik, úgy éreztem, hogy a másnapot nem élem túl. Volt egy idegösszeomlásom, fenyegetőztem össze-vissza, hadonásztam egy késsel, és szétütöttem egy tükröt. Igen, lehet ezt így nem kéne leírjam, higyjétek el nem vagyok rá büszke, sőt szivesen, letegadnám, de úgy érzem ki kell mondjam, nem akarom, hogy más is addig jusson mint én. Már sokkal előbb segítséget kellet volna kérnem, de nem mertem, mert nem bíztam senkiben. Egy ördögi kör volt az egész, nem bíztam, elkezdtem félni, képzelődni és mivel nem bíztam senkinek nem mertem beszélni róluk. Végülis egyhuzamban hiányzotam két hetet és azalatt nem igazán csináltam mást csak aludtam, nem volt kedvem semmihez még megmozdulni sem akartam.
Végül elkerültem egy pszichiáterhez aki először adott egy kb 600 állításos testsort amit ki kellett töltsek. Igazából az volt a lényeg , hogy minden állítást pontozni kellett 1-5ig. hogy mennyire igaz rád. Volt abba aztán minden, pár jó röhejes mondat is pl, olyanok hogy Hiszem hogy isten beszél hozzám/alien-ek lopják a gondolataim. x'D Gondolom ezek skizofrének kiszűrésére vannak, de akkor is jót derültem amikor olvastam őket. Végül is végigszenvedtem és visszavittem a dokinak.
Kaptam egy címkét YAY! Paranoid személyiségzavar. Hmm. Ne kérdezd mit jelent nem tudom a definíciót, csak annyit tudok, hogy én az osztálytársaimba vetítettem ki a félelmeimet. Volt egy választásom, hogy vagy befekszem a pszichiátriára vagy átmegyek magántanulói státuszba, hogy kivegyenek abból a környezettből ami beindítja a tévképzetet. Az utóbbit választottam, és amiatt lett egy csomó dolgom. Ugye idén érettségiztem(zek),de erre még így rájött két vizsga egy félévkor és egy évvégén az összes, mind a 11 tantárgyból.
Szóval amikor megnyitottam akkor volt esedékes a második és mivel az első csúszott ezért, 1 hónapom volt rá, hogy 11 félévnyi tentárgyból felkészüljek teljesen egyedül itthon ülve, úgy, hogy még a gyógyszereim se voltak teljesn beállítva és állandóan úgy éreztem magam mint egy darab rongy. X'D Emellett állandóan hallgathattam a tanáraimat, nyöszörögni, hogy menjek már be 1-2 órára és nem fogták fel, hogy azért nem megyek mert nem akarok visszaesni. Goddamit.
Aztán most a végén csak beadtam a derekam, és megtettem a mentális megfelelőjét a maratonnak. Bejártam egy felkészítőre az érettségire matekból, illetve elmentem a ballagásra plusz az az előtti próbára. Igazából minden jól alakult, csak egy-két idióta kommentet kaptam, azt is a hátam mögött, de nem érdekelt mert túl büszke voltam magamra, hogy remegés nélkül voltam képes ott állni.
És egyedül készültem a vizsgákra, de átmentem. Emellett az érettségire is felkészültem, és bár még előttem van a szóbeli, de úgy érezem jól teljesítettem.Igazából ha valamire is jó volt ez az egész az az, hogy megtaláltam az önbizalmam.
Szóval nagyon lerrövidítve, ez lenne az okom. Remélem nem zavaró az egész nem akarok senkit se kényelmetlen helyzetbe hozni. x'D Khm.
Egyébként, lehet nem írtam, de attól függettlenül azért itt voltam a környéken. Leginkább Cassie blogját olvastam, és ezért szeretnék innen küldeni neki valamit, egy kis ajándékot ha elet azt modnani, mert az írásai mindig elterelték a gondolataimat és nem szenvetem annyit. x'D Tudom, nem hasonlít, de G-Dragon akar lenni, és a képpel búcsúznék: